Furcsa ízzel a számban ébredtem. Egyszerre volt keserű, mint egy méreg utóíze és édes, akár a vér. Nem akarózott kinyitnom a szemem. Igyekeztem az álmom utolsó foszlányaiba kapaszkodni. Mi is szerepelt benne? Egy zajos éjszakai mulató, a haverjaim és Emily. De biztosan álom volt csupán? Emlékszem tegnap este elmentünk bulizni egy jót… aztán…
Hirtelen kinyitottam a szemem és ekkor döbbentem rá, hogy este kissé felöntöttem a garatra. Megpróbáltam felülni, de a másnaposságtól igencsak lüktetett a fejem. Pár percig még feküdtem, majd hirtelen felpattantam. Mint kiderült ez nem volt olyan jó, mint eredetileg gondoltam. Nem sok híja volt, hogy hasra essek. Végül szédülve kibotorkáltam a konyhába. Útközben szinte öntudatlanul bekapcsoltam a rádiót. A bemondó épp a legfrissebb napi híreket olvasta fel:
- A benzin ára továbbra is emelkedik. A napokban kerül sor egy rendkívüli ENSZ találkozóra. A pápa Etiópiába látogatott és élelmet, valamint Bibliákat osztott. És végül a reggel legmegdöbbentőbb híre: holtan találtak egy 18-19 éves lányt a keleti dokkokban… a lány torkát vágták el. A gyilkost nagy erőkkel keresi a Port Angeles-i rendőrség.
Megkövülten hallgattam a bemondót, miközben józanodásom meggyorsításának érdekében jó, erős feketét főztem lepukkadt kis konyhámban. Nem tudtam elhinni, hogy Port Angelesben ilyen történhet. Nem mondom errefelé is voltak, sőt vannak is bűntények, de hogy egy lányt ilyen brutálisan meggyilkoljanak…
Kávémat szürcsölgetve kiültem pár percre a teraszra és a munkába tartó embereket kezdtem fürkészni. A felkelő nap fényében töprengve igyekeztem visszaemlékezni az előző est eseményeire.
Visszaballagtam a konyhába s miközben elkezdtem mosogatni azon gondolkodtam mit is fogok aznap csinálni. Szombat lévén nem kellett bemennem dolgozni, de el voltam maradva pár építési tervvel, szóval bőven volt mit csinálnom aznap.
Bevonultam a dolgozószobámba és beletemetkeztem a különféle tervrajzok tengerébe. Egész délelőtt a munkámnak szenteltem magam, de mintha egy cseppet sem haladtam volna. Akárhogy igyekeztem fejfájásom minduntalan elvonta a figyelmem.
Azon töprengtem, hogyan történhetett ez meg velem. Azelőtt csak nagyritkán ittam és akkor is mértékkel. Mindig büszkeséggel töltött el a tudat, hogy tudtam hol a határ és nem ittam le magam a sárga földig, mint jó pár ismerősöm.
Mikor delet ütött az óra, kimentem a konyhába és kinyitottam a hűtőt, mert megéheztem. Aztán gyorsan be is csuktam, mert pár lejárt joghurton és egy darabka szalonnán kívül mást nem találtam. A mosogató feletti szekrénnyel sem jártam nagyobb sikerrel.
Ott ugyanis csak egy doboz száraz kekszet találtam. Végül föladtam és úgy döntöttem, hogy egyszer-egyszer étteremben ebédeljek.
Leballagtam a sarki kis olasz vendéglőbe, a Dolce Vita-ba. Igazán otthonosnak találtam. Annak ellenére, hogy ebédidő volt, válogathattam az asztalok között. Az egyik ablak melletti asztalhoz ültem le, mert így ebéd közben figyelhettem a járókelőket és a vendégeket is.
Kisvártatva odajött hozzám a pincér, hogy felvegye a rendelésem. Hosszan, szinte ízlelgetve olvastam az étlapot.
- Egy szelet báránysültet hasábburgonyával és sárgabarack kompóttal, mellé pedig egy pohár vörösbort.
- Máris hozom, - szólt miközben átvette tőlem az étlapot.
Miközben ebédemre vártam a vendégeket kezdtem fürkészni. Tőlem kétasztalnyira ült egy fiatal pár. Megfigyeltem, hogy a fiú szinte rajongva bókol a lánynak, az viszont nem osztotta lelkesedését. A hátsó sarokban pedig egy idős kínai házaspár üldögélt – már a desszertet fogyasztva – a napi hírekről beszélgetve.
Ez ismét eszembe jutatta a rádióban hallott gyilkosságot.
- Emily.. – mintha ezt a nevet suttogta volna egy hang a fejemben.
Erős késztetést, éreztem, hogy az étterem telefonjához sétáljak és felhívja Emilyt, mert tudni akartam, nem esett-e baja. De ha felvenné a kagylót, mit mondanék? Bocsi, hogy zavarlak. Épségben hazaértél tegnap? Nem ez így elég hülyén hangzik…
Gondolatmenetem nem tudtam folytatni, mert ekkor meghozta a pincér az ebédem. Jó étvágyat kívánt és elvonult, magamra hagyva a bárányszeletemmel.
Igencsak ízletesnek találtam a húst, jól átvolt sütve és fűszerezve is kellemesen volt. Nem siettem el az evést. Minden pillanatát ki akartam élvezni, elvégre nem túl gyakran járok étterembe. Ebédemet elfogyasztva elfogott az álmosság. Ezt csak még jobban megfejelte az elfogyasztott vörösbor. Kikértem a számlát, fizettem és hazamentem.
Otthon engedve fáradságomnak bezuhantam ágyamba és pár perc alatt mély, álomtalan álomba zuhantam...
A csengő ébresztett fel. Estefelé járhatott az idő, mert a nap már igencsak lenyugodott a horizonton túlra. Szinte még félálomban támolyogtam oda a bejárathoz. Kinyitva az ajtót, egy furcsa porszívót tartó férfival találtam szemben magam.. már épp belekezdett volna a szövegébe, amikor becsaptam orra előtt az ajtót. Tele van a hócipőm az ilyen alakokkal. Most biztos azt gondolja – porszívóját szorongatva, hogy faragatlan bunkó vagyok. Azonban rájöttem, addig kell becsukni az ajtót amíg lehet. A múltkor is három órán át próbáltam lerázni Jehova Tanúit, akik mindenáron meg akartak téríteni.
Visszatértem a konyhába és engedtem egy pohár vizet. A napnyugtára tekintettel nem folytattam félbehagyott munkám és visszafeküdtem az ágyba.
Szinte rögtön álomba merültem. Hajnaltájt verejtékben úszva riadtam fel ismét. Igyekeztem visszaemlékezni az álomban történtekre, de ismét csak foszlányokat tudtam felidézni. Ekkor szinte megvilágosodtam a tegnapi nap eseményeivel kapcsolatban. Ha valaki más mesélte volna, hogy ilyen „látomást“ él át, kinevettem volna. Azt hittem volna, hogy csak képzelődött. De ez olyannyira valóságos volt, hogy nem lehetett hallucináció. Először a rakpart képe jelent meg, ahogy a megbeszélt találkozóra tartottam az Arany Korsó bárba. Aztán a társaságunkat láttam a hely egyik boxában, ahogy iszogattunk és felszabadultam csevegtünk. Majd Emilyt pillantottam meg az asztal túlsó végén. Magamat is láttam ahogy közeledtem hozzá.
Igyekeztem minél közelebb húzódni álombeli alterem és Emily kettőséhez. A beszélgetés elejéről lemaradtam a teremben uralkodó zsivaj miatt.
- Miért teszed ezt velem? Hisz tudod, hogy szívvel-lélekkel szeretlek…
- Sajnálom Greg, én nem érzek irántad szerelmet. Úgy szeretlek, mintha a bátyám lennél.
- Miért nem teszünk egy próbát Emily? Bármi…
- Nem! Kérlek… Ne kínozz, tovább nem tudlak úgy szeretni, ahogy te szeretnéd… – azzal sarkon fordult és a bárpulthoz ment.
Rendeltem egy pohár whiskyt és nagy kortyokkal inni kezdtem. Csak bámultam, hogy mit tesz korábbi énem. Meglepett, hogy ennyit ittam, de így már világos, hogy miért voltam másnapos. Úgy egy óra múlva Emily távozni készült. Alteremmel követtük a kikötő felé, majd az egyik kis utcán elé vágtunk és ekkor olyan események zajlottak le, amit még álmomban sem képzeltem volna.
Álombeli alterem hirtelen kilépett a sikátorból egyik kezével átkarolta derekát, a másikat a lány szájára tapasztotta.
- Ne tedd ezt, Greg!- Szűrte a szavakat ajkaira tapadó ujjakon át.
- Szeretlek! Tudom, hogy te is szeretsz, csak még magadnak sem akarod bevallani.
Közel húzódott a lányhoz, ujjai lecsúsztak róla és megcsókolta. Emily meglepetésének helyét a düh vette át. Ellökött és rohanni kezdett. Nem sok esélye volt, mert mindig is jó futó voltam.
Ekkor rémülten vettem észre, hogy egy kés acél pengéje csillan meg a rávetülő neonfényben. Keserű kiáltás tört fel belőlem, mikor a penge elérte Emilyt és mély vágást ejtett hófehér nyakán. Kétségbeesve néztem végig Emily haláltusáját. Erőtlen karjával gyilkosába kapaszkodott. A nyakán ejtett vágás miatt csak suttogni tudott:
- Greg… Miért? Sajnálom, hogy nem szerethettelek úgy, ahogy szeretted volna. Remélem meg tudsz nekem bocsátani. – Ekkor hangja végleg elhalt.
Emily a földön fekve várta, hogy beteljesedjen végzete és itt hagyja ezt a gyarló világot. Felfogva mit is tett a fölé borult álombéli énem, s mindent megtett volna, hogy ez ne történjen meg. Az elkerülhetetlen ellen nem tehetett semmit. Emily egy utolsó csókot nyomott arcomra, azzal lelke elindult a végtelen felé. Szörnyű volt látni, hogy miattam hunyt ki szemében a fény.
Ez volt az a pillanat, amikor felriadtam, és tudtam, hogy minden úgy történt, ahogy azt álmomban láttam.
Nem tudnék együtt élni a gondolattal, hogy megöltem a lányt, akit mindennél jobban szerettem. Kimentem a konyhába és kinyitottam a terasz ajtaját. A hűs szellőben megfordulva a pillantásom a gyógyszeres szekrényemre esett. Odaléptem és válogatás nélkül szedtem le a legkülönfélébb gyógyszereket.
Karosszékemben elnyúlva egyesével szedtem be a tablettákat. Miközben hatásukra vártam, a napfelkeltét néztem... szép lassan elkezdett elsötétülni a világ...
P.s.: a hajnal első sugaraival egy időben Emily rémálomból riadt fel. Álmában a saját halálát élte át. Igencsak megrázó élmény volt. Pár perc után meggyőzte magát, hogy csak egy álom volt.
Miközben álomba szenderült, egy végzetes tévedés miatt, a város másik felén Greg is szép lassan elmerült az örökké tartó álmába...
Vége
Utolsó kommentek