1. fejezet
A lenyugvó nap gyenge fénye egy meditáló alakra vetült... Grieves mester próbálta visszaidézni az első alkalmat, amikor a forrófejű, ám igen kishitű Naomi Starlightot elkezdte tanítani...
Az az alkony is éppen ilyen volt... Szinte látta maga előtt...
Két alak közeledett a Edzőterem felé. Míg Grieves nyugodtan lépdelt, addig ifjú tanítványa majd kiugrott a bőréből.
-Csillapodj Starlight! Ne mozgolódj Annyit!
-Bocsáss meg mester. Nem tehetek róla, csak tudod, annyira izgatott vagyok... – válaszolta Naomi.
-El tudom képzelni, hogy mit érzel, de meg kell tanulnod uralkodnod kellene magadon. Nemsokára odaérünk és megkezdődika a tanításod...
Nem sokkal ezután megérkezetk az edzőteremhez. A bejárat hangtalanul nyílt ki előttük.
A fiatal padawan ámulva lépett be a gyéren megvilágított terembe.
-Ott hátul lesz a szállásod, elhelyeztettem itt neked egy meditációs puffott és egy számítógépes terminált is, hogy böngészhess a jedi adatbankban.
-Azt meg hogy sikerült mester? Tudommal az Adatbank teljes tartalmát zároltatták a Galaktikus Birodalom megalapításakor...
-Ez így igaz, azonban 3 példányban sikerült elmentenem a teljes tudásunkat... Na de térjünk vissza eredeti célunkhoz... Azért hotalak ide, hogy megkapd első fénykardod. Neked kell kiválasztanod milyen színű legyen.
-Milyen színek közül választhatok mester?
-Ha a tanács szabályai szerint akarnálak tanítani azt mondanám, hogy a kék, a zöld, a lila és a sárga közül választhatsz... Ám mivel tudod, hogy nem mindig követem a tanács tanítási előírásait, ezért még egy színt mutatok neked...
-Melyiket mester?
-Vöröset, mint a Tatuin lenyugvó napjainak színe... Jómagam is ilyen pengét használok... Bár ez a tanácsnak nem igazán tetszett...
-Én a kéket választom mester.-válaszolta magabiztosan a lány.
-Jó döntés, jómagam is ezt a színt ajánlottam volna neked, mivel, te még nem tapasztaltál annyi mindent, mint én... Te még jobban kötődsz az Erő világos oldalához...-mondta kissé elmerengve a tapasztalt jedi.
-Miért mester, te úgy gondolod, hogy nem helyes amit a kódex magába foglal?-kérdezte a megrökönyödött padawan.
-Részben igen, részben nem.-válaszolta bújkáló mosollyal a mester
-Ezt meg hogy érted mester?
- Gondolkodj el a szavaimon: „Nincs érzelem, béke van“ –ezt ha helyesen értelmezzük azt jelenti nem kötődhetsz senkihez, és semmihez, igaz?
-Ahogy mondod mester...-válaszolta tétován Starlight.
-Azonban ha a mondat mélyére nézel, nem érezhetnél hálát, tiszteletet, csodálatot, alázatot, szánalmat, megértést... semmit...
-De mester te kiforgatod a Kódex szavait!- vágott hirtelen a szavamba ifjú tanítványom.
-Azt hiszem egyedül hagylak a gondolataiddal...-válaszolta a kijárat felé indulva...
-Na de mester?! Miért hagysz most itt?-kérdezte kétségbeesve.
-Nem leszel egyedül ifjú Naomi, itt van veled az Erő, ne töprengj azon, amit mondtam, érezd az Erőn át. Meglásd, rátalálsz a válaszaidra... Most pedig térj nyugovóra... Én is azt teszem.-mondta megnyugtató hangján a mester
-Köszönöm mester, az Erő legyen Veled!
-Veled is fiatal tanítványom!
A kép itt beleveszett a gondolatok örvénylő tengerébe... Még hosszú órákig meditált azokon a mondatokon...
2. fejezet
Egy újabb kép jelent meg homályos emlékezetéből...
A felkelő nap fénye megcsillant Naomi hullámos barna haján. Ebben a pillanatban kinyílt az ajtó és Grieves mester határozott léptekkel bejött a szobába. A lány ebben a pillanatban felriadt, és rögtön fel is ült az ágyon.
-Mit tanítasz nekem ma mester?- kérdezte kiváncsian.
-Ma megtanítom, hogyan láss bele mások gondolataiba és hogyan változtass rajtuk...-felelte a mester.
-De nem a sithek fegyvere az elme módosítása?
-A jedik is sok esetben alkalmazzák önvédelem céljából...- válaszolta sejetelmesen Grieves.
-Akkor kezdjünk is hozzá!
-Nyisd meg az elméd ifjú tanítványom, érezd ahogy az Erő áramlik körülötted. Hagyd, hogy átjárjon téged is. Válj eggyé vele!
-Ez nem is olyan egyszerű mester... Nekem ez nem megy...-siránkozott elfúló hangon a fiatal növendék.
-Olyan nincs, hogy nem megy! Egy személyt, akit annyira átjár az Erő, mint téged annak egy ilyen egyszerű feladat sikerülni fog...-válaszolta megnyugtató hangon Grieves.
Hossza koncentrálás, és összpontosítás után úgy látszott feladja... ám szinte az utolsó pillanatban megéreztem köztünk aztafajta vibrációt, amit előtte még egyszer sem.
-Ugye mondtam, hogy sikerülni fog?- mondta a mestere egy boldog mosoly kiséretében.
-Pedig eleinte nem hittem benne...-vallotta be bánatosan a padawan, majd felvidulva hozzátette – de elmélkedve a szavaidon szinte éreztem az elmédet mester.
-Sose feledd el, amit most mondok! Hasznodra vállhat még. A galaxis tele van olyan „gyengeelméjűekkel“, akiknek gondolataiban úgy olvashatsz, mint egy nyitott könyvben. Azonban jól vigyázz, mert sokan vannak, akik felkészültek a telepatikus befolyásolással szemben... Őket sokkal nehezebb befolyásolni...
-De nem lehetetlen, igaz mester?-kérdezte, s mohón folytatta – taníts meg rá, kérlek.
-Majd egyszer, ha eléggé felkészülsz erre a feladatra...
Naomi búsan lesütötte szemét. A mester ekkor bátorítólag ezt mondta:
-Ne szomorkodj! Holnap fojtatom a tanításod... Mára legyen elég ennyi... Mielőtt nyugovóra térsz, még gyakorolj egy keveset...
-Úgy lesz mester!- szólt kissé felvidulva Starlight.
A kép elhomyályosult, mejd mikor újra kitisztult, már egyedül volt a mester gondolataival a jelenben... Azon a nagy kérdésen kezdett el töprengeni, hogy vajon hol rontotta el... Ez sajnos nem derül ki talán soha...
3. fejezet
Keserű gondolatok keringtek a mester fejében a látomások után. Azonban megpróbálta meggyőzni magát, hogy nem ő tehet arról, hogy Naomi a rossz utat választotta... talán ha más körülmények között ismeri meg, egy másik bolygón... Nem ez lett volna a vége...
Már a kezdet kezdetén volt valami furcsa a padawanjában, ám akkoriban még nem tudta mi az. Épp a vívóstílusokat tanította neki, amikoris felfedezte azt a furcsa bizsergést Naomiban. Hirtelenjében nem tudta mire vélni... Már a 4. vívóstílusnál jártak, amikor megtörtént aminek nem szabadott volna megtörténnie... Naomi heves támadásba kezdett...
-Jó, ifjú tanítványom, nagyon jó... Végre megértetted, hogy néha ki kell használni a dühünkben relylő erőt...
Ám ekkor váratlan dolog történt. Naomi elhajította kárdját. A markolat a falnak csapódott és deaktiválódott... ekkor közelebb lépett a mesterhez, hozzásimult és megcsókolta... Grieves teljesen megdöbbent... nem tudta mire vélni a dolgot... Hirtelen ellökte magától a tanítványát.
-Mi ütött beléd Naomi?- kérdezte csodálkozva Tom.
-Nem tudtam tovább elrelyteni az érzelmeim, te is mindig arra bízattal, hogy tegyem, amit helyesnek vélek...
-Ez így igaz, azonban még soha nem sült ki jó abból, ha egy tanítvány beleszeretett a mesterébe... Nem vagyok benne biztos, hogy tovább taníthatlak...
-De miért? Semmi rosszat nem tettem...- azzal sírva fakadt – Miért teszed ezt velem? Tudom, hogy te sem egyszerű padawanként tekintesz rám...
-Soha, ismétlem soha nem gondoltam rád másként, mint...- ám ekkor megbicsaklott a hangja, és rádöbbent, hogy igenis érez valamit Starlight iránt...
-Mi az Tom? Csak nem döbbentél rá a valódi érzelmeidre?- kérdezte szenvedélytől fűtött hangon.
Naomi ismét megcsókolta mesterét, azonban ő most már nem lökte el magától a lányt. Gyengéden átkarolta és bekísérte szállására. Hosszan, szenvedélyesen csókolta a lányt, ám ekkor belenyilalt a felismerés...
-Ugye tudod, hogy ezek után nem taníthatlak tovább? Mert mostantól fogva az érzelmeim vezérelnének... Hiába vetem meg a kódex első tételét, nem tudnálak hideg fejjel tanítani...
-Hagyd most ezt!- vágott Tom szavába Naomi.-Ne rontsd el a ma örömét a holnap bújával...
S Tom ráhagyta... Megfeledkezett mindenről ami körülvette őket... Csak a lányra akart gondolni... Hamvas bőrére, selymes hajának illatára...Érzékei eltompultak... Csókjaival bebarangolta a lány izzó testét és a hajnal első sugara megcsillant egybefonódó testükön...
Ám eljött a zord reggel, vihart hozott nyugatróla szél. S ez a vihar volt Grieves lelkének pontos lenyomata...
-Figyelj rám Naomi. Most el kell mennem, és hosszú ideig nem térhetek vissza...
-De miért Tom? Azt hittem te is szeretsz...- A lány megpróbálta átölelni, ám a mester ellökte magától.
-Ne, kérlek ne nehezítsd meg a dolgom...
Azzal sarkon fordult és elindult. Azonban megérezte azt a féktelen dühöt és haragot, ami felé irányult. Még idejében előrántotta fénykardját. A két penge egymásnak feszült. Szinte hallani vélte a pengék sikítását... Végül azonban felülkerekedett a lány kék pengéjén, és kettévágta a markolatát. Azonban nem tudott végezni vele...
-Gyerünk tedd meg Grieves! Tudod jól, hogy ha nem teszed meg visszatérek... és egyszer végzek veled, és mindenkivel aki csak egy kicsit is számított neked... –miután elhangzottak szavai, gonosz kacaj hagyta el csábító ajkait.
Ám ekkor megtörtént, amire Naomi a legkevésbé sem számított volna, hirtelen lesújtott a lányra... S még mielőtt kihúnyt volna Starlight szemében a fény, egy könnycsepp hagyta el Grieves szeme sarkát...
Utolsó kommentek