Amikor először hallottam meg, hogy idén ezt a darabot fogja színpadra vinni a Rockszínpad, bevallom őszintén, megijedtem. Nemcsak azért, mert két éve a Grease nem volt éppen a toppon, hanem azért is, mert ez a darab a szívem csücske, afféle etalon számomra. Aztán sorban jöttek a spoilerek, bármennyire is próbáltam elkerülni őket. S egészen a kezdésig szkeptikusan álltam az előadáshoz. Viszont mindez megváltozott abban a pillanatban, hogy felcsendültek az első dallamok. A kezemen borsókázni kezdett a bőr, a hangulat magával ragadott, s tudtam most már nincs megállás, jó lesz ez.
Idén valahogy a főszereplők kiválasztása is jól sikerült. Uzsi, mint Jézus valami eszméletlent alkotott, de ez nem is meglepő, van tehetsége a színészethez, ezt bebizonyította már egyszer-kétszer. A Júdást és Máriát játszó Tihanyi Dánielt és Simon Orsolyát még nem volt szerencsém ezelőtt hallani és látni, de az biztos, hogy tetszett, amit alkottak. S azt hiszem Orsolya hangja megérte azt a „tengernyi sok pénzt”, mert hűs balzsamként hatott megfáradt lelkünkre. Minden szereplőre nem térnék ki név szerint, mert akkor itt lennék napestig. Jók voltak egytől-egyik, csupán kisebb hiányosságokat véltem felfedezni, de ezek betudhatók a lámpaláznak, s hiszem hogy még pár előadás és levetkőzik magukról.
A tánckaron látszott, hogy élvezik is amit csinálnák, ami azért megdobja az élményt. A koreográfia jó volt, viszont voltak zavaró részei is a dolognak, az egyik ilyen, hogy egyik másik ember mozdulataiban nem éreztem az erőt, ez főleg Jézus elfogásánál játszódó tömegjelenetet éreztem kissé erőtlennek néhol. A másik „gond”, ami ki tud zökkenteni a hangulatból, amikor észreveszi az ember, hogy a háttérből szól a kórus (akik megjegyzem nagyon ott voltak a szeren a zenekarral együtt), viszont a tömegnek csukva van a szája, pedig elvileg őket kellene hallanunk… Főpapokból is lehetett volna több, ha már többször több helyen elhangzott, hogy több mint száz szereplős immár a társulat.
Érdekes ötletnek tartom a pizzát, mint kenyeret. Ezt még a 2012-es Live Arena Tour-on sem merték meglépni, de hát Ellen DeGeneres után, miért ne. (Aki nem tudná ez volt az idei Oscar gála nagy poénja.) Ezután jött egy újabb fontos pontja a történetnek, Júdás halála. Bármennyire is próbálom emészteni ezt a pisztolyos dolgot valahogy nem tudom megszokni. Hiába volt jól kitalálva a vér fröccsenésével a monitoron, szerintem ez akkor se volt az igazi. Egy jó kis akasztás szerintem hatásosabb lett volna, de hát ez van… Az ostorozásnál is egy kicsit kevés erőt éreztem, s a kivetítőn mutatott vizualizáció kicsit jobban szinkronban lehetett volna a csapásokkal.
Ezektől az apróbb hibáktól eltekintve jól szórakoztam, s biztosnak tartom, hogy még jó párszor megnézem majd a színdarabot, viszont arra nagyon kíváncsi lennék, hogyan is fogják tudni ezt kisszínpadra átcsinálni.
Még egyszer szeretnék gratulálni a társulatnak a fantasztikus előadáshoz s kívánok a jövőben is rengeteg sikert.
Utolsó kommentek