A történetem, amit most elmesélek, egy kis nyugat Virginiai városkában, Huntingtonban esett meg alig pár évvel ezelőtt...
Ebben a kisvárosban élt Sabrina Shine és családja, már közel 20éve. A mindig kedves Shine doktor szinte imádta egy szem lányát. Aztán alig fél évvel Sabrina 18. születésnapja előtt a jó doktor felesége meghalt. Sabrina sokáig siratta édesanyját, azonban még fel sem ucsódott bánatából, apja máris új asszonyt hozott a házba... Joan, mert így hívták a mostohát, teljesen ellehetetlenítette a lány életét. Attól a naptól kezdve, hogy a házba került, Sabrinának szinte semmi ideje nem maradt legkedvesebb időtöltésére, az egyetlen hobbijára, ami a régi életére emlékeztethette volna, a quadozásra. Már kora reggel fel kellett kelnie, hogy még ostohaanyja ébredése előtt elvégezhesse a ház körüli teendőit, s így talán kap egy kis időt, hogy bejárathassa hőn szeretett négykerekűjét. De hiába... Amint Joanfelkelt,máris szidni kezdte Sabrinát és folytonazt szajkózta: "Első a kötelezség, aztán a szórakozás..."
Teltek-múltak a hónapok, s Sabrina már nembírta tovább... Kereste a kiutat ebből a pokolból, amivé otthona változott, de mindhiába... Apja segítségét is próbálta kérni, de az öreg doktor felesége pártjára állt, mintha Sabrina nemis a lánya lenne...
Egyik reggel a helyi vegyesbolt ajtajában pillantotta meg a remény aprócska lángját. Rengeteg celluxszal egy színes plakát volt az ajtóra erősítve:
"Nyugat Virginiai Quad bajnokság - Győzzön a legjobb! Nemre és korra való tekintettel bárki jelentkezhet az alábbi telefonszámon: 555-421-258. A tét 10 ezer dollár."
Sabrina sietve végzett a bevásárlással és kipirult arccal sietett haza... Amint végzett a kipakolással, máris a pajtába rohant, hogy elporolhassa motorját.
Éjt nappallá téve gyakorolt, mostohájával és apjával dacolva, mígnem eljött a várva várt nap... Sabrina kifényesített narancs díszítésű quadján érkezett meg a verseny színhelyére... Ám ekkor villámcsapásként érte a felismerés... Nem nevezett be... Fel kellett volna hívni azt a számot a plakáton... Végső elkeseredésében megkereste a verseny szervezőjét. Tony Stark - mert így hívták - kezdetben elutasítólag állt a lány kéréséhez, aztán ahogy végignézett sportosan karcsú alakján, vállig érő szőke haján, és igéző kék szemébe, valahogy megváltozott a véleménye... Belenézett a papírjaiba, és így szólt: "Ahogy elnézem talán be tudnánk sűríteni a programba, egy kis mellékes szólgáltatásért cserébe..." Sabrina kővé dermedve nézte, ahogy a gátlástalan férfi közelebb húzódik hozzá, aztán hirtelen visszatért tagjaiba az erő és nagyot lendítve jókora pofont kevert le a férfinak. "Mit képzel? Hogy minden vidéki lány cafka?" Azzal kiviharzott az irodából, de útközben beleütközött és kis híján fellökött egy idősödő urat... "No-no,mi ez a sietség gyermekem? Csak nem történt valami baj?"-kérdezte kedvesen. Sabrina sírással küzdve mesélte el rövid történetét. "Egyet se féljen, nem Tony az egyetlen, aki dönt ezügyben... Megígérem önnek, hogy indulhat a versenyen..." Sabrina örömkönnyeket hullatva borult a szakállas öregúr nyakába...
Pontban déli 12kor kezdődött el a verseny, mely különféle akadálypályákból állt, melyeket a lehető legjobb idő alatt teljesíteni kellett. Sabrina narancs színű masinája a 166os rajtszámmal indult. Úgy belelendült, hogy szinte észre se vette és már a pályák nagy részén túl volt. Fél füllel hallgatta a kommentátort és igencsak meglepődött mikor meghallotta, hogy már csak pár pont választja el az első helyen álló versenyzőtől...
Az utolsó pálya előtt a versenyzők kaptak 30perc pihenőt, hogy felkészülhessenek a végső megpróbáltatásokra. A rajt előtt Sabrina még vetett egy utolsó pillantást a pálya térképére... "Nem is annyira vészes"-gondolta magában megnyugodva. Feltette sisakját és a rajtvonalhoz állt. Mivel pontjai szerint a második helyen állt ezért az előkelő első sorból indulhatott. Kedvesen rámosolygott az első helyen állóra, de az viszonzás helyett csak egy gyilkos pillantást vetett rá.
A pálya teljes hosszán a riválisa közvetlen nyomában járt, de egy bravúros jobb kanyarban sikerült megelőznie. Szinte hallotta, ahogy a másik versenyző felmordul mérgében... Gázt adott és utolérte Sabrinát, majd egy jókorát taszítva a lány quadjának kormányán, megelőzte. Sabrina kis híján nekisodródott a pálya szélén álló gumifalnak, de sikerült egyenesbe hoznia motorját és a helyzetet mentve "támadója" nyomába eredt... Azonban mikor a célegyenesbe értek, már tudta, hogy nem sikerülhet megelőzni, s így a 10 000dolláros díj is elúszik. Csüggedve szállt le motorjáról, s már épp indult volna haza, amikor az a kedves öregúr, aki engedte versenyezni odaszaladt hozzá, és közölte, hogy a győztest csalása miatt diszkvalifikálták, s így ő nyerte meg a versenyt. Döbbenetében szóhoz sem jutott, szinte csak akkor tudatosult benne győzelme, mikor a 10 000dolláros csekkel zsebében hazafelé hajtott... Igazán örült, mikor a házba lépve senkit nem talált otthon. "Biztosan elmentek vacsorázni"-gondolta, s felsietett a szobájába. Legfontosabb és legkedvesebb holmijait egy hátizsákba tömte, majd egy rövid levelet írt apjának a konyhaasztalon heverő jegyzetfüzetére:
"Kedves Apu,
Elmentem új életet kezdeni, mert ez a mostani elviselhetetlen számomra. Kérlek ne is próbálj megkeresni...
Ölel szerető lányod:
Sabrina
Nyugodt léptekkel sétált ki az ajtón, felült motorjára. Egy sóhaj kíséretében felvette a sisakját és beindította a motrot. Lassan legördült a ház melletti felhajtóról majd gázt adva elrobogott a nyugaton lebukó nap irányába...
Utolsó kommentek