(Leszögezném, hogy fiktív történet, bármilyen kapcsolat élő személyekkel csak a képzelet szüleménye...)
Micsoda éjszaka volt... Életem talán egyik legemlékezetesebb estéje volt. Bár nem annak indult...
Nem is nagyon akaródzott elmennem ebbe a bálba, de mivel tagja vagyok az Érsekújvári Rockszínpadnak, eme rendezvény fő szervezőjének , kötelességem volt megjelenni.
Rengeteget készültünk, díszítettünk. A bál nyitótáncát, hagyományos palotást, hetekkel korábban elkezdtük gyakorolni s mire eljött a nagy nap szinte tökéletesen ment.
Mégis, mikor az utolsó, a legfőbb próba után hazafele tartottam , megmagyarázhatatlan okból, de megfordult a fejemben, hogy mégsem megyek el. Mire hazaértem már szinte betegnek éreztem magam. Épp azon voltam, hogy felhívom a Gabit és megkérem szóljon a többieknek is, hogy nem megyek, amikor SMS-t jelezve megszólalt a telefonom. Legnagyobb meglepetésemre Kati üzenetét olvastam a kijelzőn: „Már nagyon várom az estét. Ugye táncolsz majd velem. Puszil Katid.“
Hát, ettől az üzenettől szinte hanyatt estem. Ez egészen más színben világította meg a rám váró estét. Szinte dúdolva öltöztem fel, s indultam el.
Kicsit késve érkeztem így csak arra maradt időm, hogy csókót leheljek az ajtóban rám váró Kati arcára, s már rohantam is átöltözni, hogy megnyithassuk a bált a palotással.
Tánc közben szinte a fellegekben jártam.... Lement a palotás és a vacsora következett. Tíz óra kor kezdődött az első tánckör. Az egyik kedvenc számom kezdte játszani a zenekar. Odaléptem a Katihoz és felé nyújtottam kezem.
Rögtön elfogadta és a táncparkett felé vettük az irányt. Nyakam köré fonta a karjait és táncolni kezdtünk a zene lassú ritmusára. Szinte egész este nem is hagytuk el a táncparkettet.
Hajnali négy körül kísértem haza. Panelházuk bejáratában szemébe néztem és megcsókoltam... Azon a percen míg ajkaink összeértek, a menyekben éreztem magam...
Nem hiába lett az életem egyik legemlékezetesebb éjszakája.
Utolsó kommentek